Az óradesignban egyre gyakrabban találkozhatunk a tenger mélységének témakörével. A művészet, az építészet, területén és a médiában is fontos szerepet kap a víz alatti világ, valamint a tengerben élő teremtmények.
Az Ulysse Nardin egy cápát úsztatott Manhattan felhőkarcolói között, így megalkotta az órák történetében az egyik leglátványosabb hirdetést. A Snøhetta építésziroda Norvégia partjainál épített egy víz alatti éttermet. A média folyamatosan beszámol a mikroműanyagok óceánokra tett káros hatásának veszélyeiről. A víz alatti világ titkai soha nem voltak még ilyen intenzíven jelen a köztudatban, mint ma: egyrészt, mint veszélyeztetett élővilág, másrészt,
mint csábító természeti csoda, amely soha nem fedi fel teljesen a titkait.
Talán a törékenység, az értékesség és a kifürkészhetetlenség összjátéka az, ami miatt a tengerek és lakói oly fontos szerepet kapnak a tudósokon kívül a művészek, építészek és formatervezők munkájában is.
Nem újdonság, hogy az óratervezők is vonzódnak a tengeri élővilághoz.
Az olyan óramárkák, mint a Blancpain, az Omega és a Rolex évtizedek óta kimagasló tűrőképességű búváróráikról híresek, régóta dolgoznak víz alatti fotósokkal és vízi sportolókkal.
A kék mélységekben elért rekordok és az ott készült fotók hatásos marketingeszközök; az utóbbi időben azonban egyre nagyobb figyelmet kap a természetvédelem is. A Blancpain kifejlesztett egy limitált búvárórasorozatot, a BOC vonalat, azaz a Blancpain Ocean Commitmentet (magyarul kb.: a Blancpain elkötelezett az óceánok felé). Minden egyes eladott óra után egy bizonyos összeg az óceánok védelmét szolgáló projekteket.
Az érzékeny élettér
Az óceánok védelmének fontossága mára egyértelművé vált. Az Ulysse Nardin cápája ugyan veszélyesnek tűnhet, ahogy a New York-i utcák közt lebeg, de magányos jelképként is értelmezhető. A hirdetés szürrealitása esztétikailag telitalálat volt, mégis kérdéseket vetett fel: mekkora veszélyt jelentenek az emberek a cápákra? És persze a korallokra, amelyek
az Ulysse Nardin Freak Vision Coral Bay modelljének számlapját díszítik?
A tengeri élőlények és a civilizáció tárgyainak, építményeinek összefonódása két kortárs művészeti projektnek is fontos pillére. A brit művész, Jason deCaires Taylor már jó néhány lélegzetelállító víz alatti múzeumot létrehozott, installációit például a mexikói Cancúnban vagy a kanári-szigeteki Lanzarote partjai mellett a tengerfenekén állította fel. A szobrok a 21. századi embert hétköznapi tevékenysége közben ábrázolják, de Taylor olyan aktuális témákat is boncolgat, mint a menekültprobléma. A művész munkájában hangsúlyos az erős és tudatos környezetvédelem, a természet iránti tisztelet. Éppen ezért a szoborpark célja – az esztétikai szemponton túl – egy új, víz alatti élőhely létrejötte.
Taylor kreációit az évek során egyre jobban ellepik a korallok, a kagylók és az algák, olyannyira, hogy végül megvalósul a természet és a művészet szimbiózisa. A “Coralarium” címet viselő, a Maldív-szigeteknél létrehozott kiállítást Taylor úgy alkotta meg, hogy a tengeri organizmusok letelepedhetnek az installáción.
De van tovább is: Taylor létrehozott egy mesterséges korallzátonyt, hogy ez a veszélyeztetett faj új életteret kaphasson. DeCaires Taylor előszeretettel valósítja meg a projektjeit turisták által kedvelt helyeken, a búvárok számára is izgalmas helyszín például az új, mesterségesen létrehozott korallzátony. Az utóbbi években Taylor korallréteges szobormunkái nagy hatással voltak egyéb művészekre és azok műalkotásaira is: a „Treasures from the Wreck of the Unbelievable” bemutatóhoz a brit sztárművész, Damien Hirst egy kincs köré épített történetet dolgozott fel – egy 2000 ével ezelőtti sztorit egy Amotan nevű rabszolga felszabadításáról és annak meggazdagodásáról. A kincs a történet szerint később elsüllyedt, ám nemrég megtalálták. A kiállítás azokat az állítólag elsüllyedt műalkotásokat mutatta be két velencei múzeumban, amelyeket váratlanul találtak meg majd emeltek ki az „Unbelievable”, azaz Hihetetlen nevű hajó roncsai közül. Hirst kiállítása ugyan művészeti bravúrnak számított, ám a kritikusok körében a projektet nem fogadta osztatlan elismerés.
…
SZÖVEG: MARIA-BETTINA EICH
A folytatást keresse a Chronos magazin 2019/3 számában az újságárusoknál.