Az órát viseljük, és nem hordjuk. Pont. Tételmondat, ami nem csak az óránkra, hanem a ruhánkra, a megjelenésünk egészére érvényes. A Chronos magazinban most induló cikksorozatban ezt a gondolatot szeretném kifejteni – a tapasztalataimra építve.
Öltözködésünknek gondolatainkhoz van a legtöbb köze (Coco Chanel©). Ez a szemlélet inspirált arra, hogy megvalósítsak egy olyan egyedi csúcsszabászati és stílustanácsadói koncepciót, amire még nem volt példa Magyarországon. Így született meg a „Sprezzatura by Bihari”. De ez a történet közepe. Kezdem inkább az elején.
Ízlésről és szabályokról
A stílust nemcsak az éppen aktuális trend alakulása befolyásolja, hanem az örökérvényű ízlés is. Utóbbiról mindig vitatkozunk, ám vannak elfogadott esztétikumok, arányok és szépségideák, amelyek évszázadokon átívelően hatnak a következő generációkra. Vallom, hogy a stílust és a megjelenést illetően a szocializálódás folyamata és mértéke itthon lassabban reformálja a közízlést, mint Nyugat- vagy Dél-Európában. Az előrelépéshez elengedhetetlen, hogy hátrahagyjuk a kelet-európai szégyenérzetet, és egyenes derékkal, büszkén sétáljunk az utcákon. Ehhez viszont nem árt tisztában lennünk bizonyos szabályokkal, és be is kell tartanunk őket.
Az óraviselés dresszkódjának ismerete ugyanolyan fontos, mint a ruháé – a kettő ugyanis ösz- szefügg. Egy óra karakterét a tok mérete, anyaga, a számlap színe és a szíj stílusa határozza meg. Eze- ket figyelembe véve érdemes órát választani, hiszen a kombináción van a hangsúly, akkor is, ha több órát birtoklunk. Számos rendez- vényen, partin és nívós összejöve- telen tapasztalom, hogy az óra és az öltözék kontraproduktív módon hat egymásra. Érzékletes (a való- ságból kölcsönzött) példával élve: a szmoking sosem simul össze egy robusztus búvárórával…
Pozíciónk ugyan körvonalazza, hogy milyen ruhákat és kiegészítő- ket viselünk, ám a stílus sztrádáján akkor fogunk igazán boldogan suhanni, ha nem akarunk megfelelni senkinek, ám nyitottak vagyunk az újra, a tanulásra és a befogadásra ezek idővel kiforrott, önazonos karakterré (akár véleményformálóvá is) tehetnek bennünket.
Kell egy csapat!
Visszatérve a „Sprezzatura by Bihari” vonalra: az ötlet megszületése és folyamatos finomítása után meg kellett találni azokat a hiteles szak- embereket, akik a világ élvonalába tartoznak, és partnerként szóba jöhetnek.
Ennio Collaro Nápoly egyik legelismertebb feltörekvő szabóságának, a Saint Gregorynek a tulajdonosa. Megkerestem:
tegyük fel Budapestet a stílus világtérképére!
A határozott kezdést hasonló folytatás követte – utánanézett a szakmai hátteremnek. Nápolyba repültem, közel egy héten át napi 24 órában oktatott, végül kezet ráztunk, azzal, hogy az igazi munka most kezdődik.
Januárban, Firenzében, a Pitti Uomón (a világ legjelentősebb férfi luxusruha szakvásárán) újabb megállapodások születtek: az egyik legkiválóbb nápolyi ingkészítővel, Fabio Borriellóval, a nyakkendők és díszzsebkendők rocksztárjával, Nicola Radanóval, valamint két, egyéb kiegészítőket gyártó angol és francia manufaktúrával is szövet- ségre léptem.
A csapat összeállt. Úton vagyunk. Tartsanak velünk!
SZÖVEG: BIHARI ÁDÁM FOTÓ: MAROSI VIKTOR
További órahírekért keresse a Chronos magazin legfrissebb számát az újságárusoknál.