Vízálló, automata felhúzású, kronométer pontosságú, dátumablakos: a Datejust 1945-ben az első olyan óra volt, amely mindezt tudta, és már akkor szinte tökéletes volt. A Rolex mégis mindig továbbfejlesztette.
MILYEN A TÖKÉLETES ÓRA?
Automata felhúzású, hárommutatós, dátumkijelzős, ezen felül precíz, robusztus és vízálló. Ennél többre nem igazán van szükség. Nem csoda tehát, hogy az első óra, amely ezekkel a tulajdonságokat bírt, igen sikeres lett. Mindez 1945-ben történt, és az óra neve, nem sokkal később, Datejust lett. A tökéletesség gyakran kis lépésekben érhető el – így történt a Rolexnél is. A márka 1926-ban mutatta be a vízálló Oystert, amit 1931-ben, az első automata kaliber alkalmazásával továbbfejlesztett az Oyster Perpetual modellé. Az Oyster Perpetual Datejust modellel megszületett a mindennapos használatra szánt tökéletes óra.
Hans Wilsdorfnak, a Rolex alapítójának azonban nemcsak a piac igényeihez volt jó érzéke, hanem ahhoz is értett, hogyan helyezze a márkát és annak innovatív technikáit a figyelem középpontjába. Önmagukban a névválasztások is zseniálisak voltak: Oyster tok (azaz „osztriga” tok), Perpetual szerkezetek (magyarul „folytonos”, hiszen a rotor mozgása folyamatosan felhúzza a rugókat) és Datejust modell (a „dátum” és az „éppen most” szavak kombinációja – a pontosan éjfélkor átváltó kijelzés miatt). 1945-ben a Datejust csak arany változatban létezett. Mivel a Rolex ebben az évben ünnepelte fennállásának 40. évfordulóját is, a márka a Datejusthoz kifejlesztett fémszíjat Jubilé szíjnak nevezte el. Az 1940-es évek végén a manufaktúra acél változatban is elkészítette a Datejustot. Az első években a 730-as Rolex automata kaliber gondoskodott a meghajtásról.
A design kezdetben még módosult valamelyest. És bár az óra mindennapos használatra tökéletes volt, a Rolex nem ült a babérjain, hanem tovább fejlesztette a Datejustot. 1954-ben a híressé vált nagyító könnyítette meg a dátum leolvasását. 1955-től a dátum egy pillantás alatt váltott át. 1957-ben az új, 1065-ös automata kaliber mérete miatt egy laposabb tokot készíthettek hozzá. Az ez előtt készült órák a „pocakos” hátlap miatt a Bubble Back becenevet kapták a gyűjtők körében.
Az 1950-es évek közepén mutatkozott be a ma is ismert design az obeliszk alakú mu- tatókkal, a bordázott lünettával és a nyílhegy alakú indexekkel. 1965-ben az 1570-es auto- mata kaliber került a Datejustba, 1972-től a másodpercstop lehetővé tette az idő pontos beállítását. 1974-ben a Rolex volt az első gyártó, amely karcálló zafírüveget alkalmazott. 1977-ben a pirosra eloxált, automata kerekes, 3035-ös kaliber a dátum gyorskorrekciót (Quickset) is elhozta. 1977-ben ráadásul egy Oysterquarz Datejust is kijött a Rolexnél fejlesztett kvarckaliberrel.
1988-ban a Datejust új kalibert kapott, egy keresztbillegőhidas és továbbfejlesztett automata felhúzású 3135-ös automata szer- kezetet. A tok méretének tekintetében azon- ban megmaradt a kezdeti modell 36 milliméterénél, csak kijöttek kisebb verziók is 31 és 26 milliméteres átmérővel. Miközben a férfiak korábban gyakran a 31 milliméteres verziót választották, idővel még a 36 milliméteres modell is túl kicsinek bizonyult számukra.
A Rolex azonban hosszú ideig ellenállt a nagyobb Datejust modellek kivitelezésének. Csak 2009-ben tért a cég más belátásra, és mutatta be a 41 milliméteres Datejust II modellt, amelynek helyére 2016-ban az új szerkezettel és átdolgozott tokkal, de azonos méretekkel rendelkező Datejust 41 lépett.
A folytatást keresse a Chronos magazin 2020/3 számában az újságárusoknál.